Friends with Benefits… FWB… Barátság extrákkal… Barátság előnyökkel?

Szerző: Dr. Szegedi Marianna Kategória: Blog

Hol az előny? Mi jelenti az extrát? Kinek működik, kinek vált be? (És ki sír csöndben otthon, kinek a szívét törik össze?)

Létezik-e egyáltalán barátság férfi és nő között? Ha feltételezzük, hogy igen, akkor ehhez a barátsághoz hogyan simul hozzá a szerelem-mentes szex? A mostani metropolitan szubkultúrában élő húszas-harmincas fiatalok egy része ugyanis váltig állítja, hogy ez a laza, trendi, elköteleződés nélküli kapcsolat a generációjuk meghatározó társas kapcsolati formája. Nem kell az ódivatú szerelem, a „Te az enyém, én a tiéd”-féle önző kisajátítás, pláne nem a féltékenység. „Barátok vagyunk, előre egyeztetünk, mikor bulizunk együtt, mikor járunk szórakozni és amikor Neked is és nekem is megfelelő, akkor együtt megyünk haza. Holnap már lehet, hogy a másik barátommal egyeztetek, vele megyek moziba és vele bújok ágyba. Barátság előnyökkel, barátság extrákkal”. A megkérdezett érintettek  egyértelműen azt állítják, hogy csak baráti alapon, mélyebb kötődés nélkül, ugyanakkor célratörő és racionális őszinteséggel és nyíltsággal érdemes belevágni az amúgy nagyon is komplikált, összetett, érzékeny viszonyrendszerbe. Mert ez bizony viszony, több viszony párhuzamosan, ami rendszerszerűen működik. Ha működik… nagyon fontos ugyanis tudni (vagy megtanulni) magunkról, hogy életünk adott pillanatában alkalmasak vagyunk-e egy ilyen jellegű kapcsolatra. Ennek a tudásnak és tapasztalatnak a megszerzése néha fájdalommal jár („puding próbája az evés”), van, akinek bejön, akár egész életre szólóan, van, akinek élete bizonyos szakaszaiban igen, máskor nem, és van, akinek soha – nagyban függ tehát az egyén lelkiállapotától és lelki fejlődésétől. A tapasztalatokra és változatosságra vágyó, ugyanakkor a kiegyensúlyozott biztonságot igénylő fiatalok bizonyos csoportja egyet biztos nem akar: lehorgonyozni, elköteleződni, ígéreteket és esküt tenni a Nagy Ő-nek. Mert nem a Nagy Ő-t keresik (ha egyáltalán hisznek még a létezésében), csak a szórakozáshoz egy jól ismert, biztonságos partnert, „aki a  barátom, akivel még a szex is jó lehet  és nem a szeretőm. Annál sokkal több, mert  a barátom. De nem akarunk összeköltözni, nem akarunk közös célokat, nem akarunk mélyebben belebonyolódni egymás életébe, nem szeretnénk semmilyen intézményesített  elvárásrendszernek megfelelni.” Nem magány ez, és nem egyedüllét. A metropolitan életforma egyik megnyilvánulása.
 
A millenniumi generáció „friends with benefits” kapcsolatainak a barátság alapja,  a bizalom, az őszinteség, a kölcsönösség, amely egyenrangú társak között örömet, meghittséget és biztonságot nyújt a teljes elfogadás alapján. Ideális esetben nincsenek játszmák a barátok között, noha természetesen lehetnek viták, ellentétek. A barátomat legalább úgy ismerem, mint a testvéremet, csak épp nincsenek érdekkonfliktusaink. Az emocionalitás szintjét is ez határozza meg. Ahol nincs tét, ott az érdekviszonyok minimalizálódnak (az egyéb orvosi kockázatokat, azaz a biztonságos szex kritériumait most nem említve). Ez működhet, míg a barátok között a teljes őszinteség és nyíltság együtt jár egy bizonyos érzelemmentes vagy mindkét fél által, dekára kimért érzelmi egyensúllyal. Azonban amint ezen a kényes érzelmi libikókán az egyik fél átbillen és több emocionalitást visz a kapcsolatba, elvárásokat fogalmaz meg és az elköteleződés első jelei megjelennek, a kapcsolat kiegyensúlyozatlanná válik. Amikor az egyik fél többet hisz, gondol bele, mélyebb érzéseket visz a kapcsolatba, akkor gyakran a partnere – attól félve, hogy elveszti a másik szeretetét, barátságát – inkább hazudni kezd, kerüli a másikat. És akkor a jól ismert párkapcsolati játszmánál tartunk: „csak a Te érdekedben csaptalak be, hazudtam Neked, hogy ne fájjon Neked…”, ami valójában inkább a következőt takarja: „azért hazudtam Neked, mert félek, hogy haragudni fogsz rám és elveszítem a szereted.” Ha azt érzed, hogy az efféle hazugságok és játszmák felütötték a fejüket, légy résen! Lehet, hogy jelenleg nem vagy alkalmas erre a párkapcsolati formára, lehet, hogy többre vágysz. Mindig légy őszinte és ne hazudj a vágyaidról és elvárásaidról se magadnak, se a másiknak!
 
Sokszor megrökönyödünk a mai húszasok korábbi generációktól merőben eltérő értékválasztásain. Míg a kilencvenes évek fogyasztói társadalma kitermelte a teljesen az önmegvalósításra törekvő, individualista, törtető személyiség típusát, a millennium generációja most keresi saját értékeit és hozza meg választásait. Mivel nincsenek hasznos és alkalmazható modellek, melyek az ő életükben adaptálhatóak lennének és a korábbi generációk szociális tudása idejétmúlt és értékvesztett, ezért roppant magányukban egymás felé fordulnak és új életstratégiákkal kísérleteznek. A nagy generációs értékvesztés következtében és az új értékek nyomasztó hiánya miatt a mai fiatalok bizonytalanabbak belevágni a nagybetűs életbe, alacsonyabb hőfokon égnek, vonakodva vállalnak felelősséget. Kicsit a pálya szélén állva nézik a nagy meccset, amihez ők nem akarnak bemelegíteni sem. Inkább új terepet, új pályát, újfajta közösségi formákat keresnek. Ugyanakkor nem feltétlen lázadnak a korábbi életmodellek ellen… egyszerűen csak nem érdeklik őket, nem hisznek a karrier, a házasság, a család sztereotip modelljeiben. Mégis, más ez a kísérletezés, mint a hatvanas évek hippi mozgalma idején a nyílt házasság divata, az ugyanis magát a házasság intézményét próbálta fellazítani (nem sok sikerrel, mert akárhogy is nézzük, a házasság egy olyan elköteleződés, szerződés két ember között, amelyre az évszázadok során meghatározott és komplex jogi, gazdasági és politikai szabályrendszer épült fel, amit nem lehetett és nem is lehet az egyik napról a másikra sutba vágni.) Míg a hippi mozgalom szabad szerelme közösségi és politikai jellegű megmozdulás volt, addig a „friends with benefits” szubkultúra inkább a privát, egyéni örömről szól, a politikából kiábrándult, közélettől elforduló, szórakozni vágyó millenárisok párkapcsolati formája.