Minden család életét, formálódását, alakulását befolyásolja a gyerekek fejlődése és a legviharosabb életszakaszt a fiaink és lányaink kamaszkora jelenti, amikor is ők a legsérülékenyebb korban vannak, mi pedig saját legleterheltebb felnőttkori éveinket éljük. Nemcsak a teenagereink lázadását viseljük el szülőként, hanem ezzel párhuzamosan mi is számtalan változáson megyünk keresztül. Ezen individuális fordulópontok a párkapcsolatok sarokkövei, sőt néha próbakövei is a házasságnak. A tipikus házaspárok 12-16 év együtt töltött év után számtalan konfliktust, nehézséget maguk mögött tudnak. Mire a gyermekek a kamaszkort elérik, mi szülők is belefutunk a magunk negyvenes, ötvenes éveinkbe és ezzel együtt a magunk életközi viharaiba.
Ha a család motorját az anyát nézzük, a negyvenes éveiben járó anya és feleség keményen küzd a család és a munkahely közti egyensúly fenntartásával. Pedig soha nem tudunk állandó egyensúlyt fenntartani, csak a folyamatos egyeztetés és az új feladatokhoz, megoldandó problémákhoz való napi alkalmazkodás, a rugalmasság segít, a hangsúlykeresés, a fontossági sorrendek aktuális újragondolása. Ez a nagyon fárasztó családi menedzselés sokszor elforgácsolja erőnket, és feléljük energiatartalékainkat, miközben az átlag nő ekkorra a menopauza első jeleivel is szembesül. Nincs idő fodrászra, kozmetikusra, nincs pénz a legdivatosabb cuccokra, nincs alkalom az én-időre. Végeláthatatlan mókuskeréknek éljük meg a pörgős mindennapokat, ahol szinte szétszakadunk, hogy minden fronton teljesítsünk. Közben fogynak a hormonok, gyarapodnak a kilók, őszül a hajunk, szarkalábak néznek vissza tükörből. Pedig jó állásunk van, szép családunk, rendes férjünk…. csak ezt mozgásban kell tartanunk, működtetni kell a családot.
A családfő ekkoriban alig vehető észre otthon: az apa, a férj negyvenes éveinek közepére megalapozta munkahelyi pozícióját, karrierjét vagy épp a vállalkozást kell folyamatosan megújítani, pénzt, időt, energiát, kapcsolatrendszert beletenni. Minden negyvenes, ötvenes férfi érzi, hogy most kell hajtani, most kell építeni a céget, mert már jönnek az újak, a fiatalok a hatalmas lendületükkel és nem lehet lemaradni: folyvást meg kell újulni, tartani kell a lépést. Túlsúllyal, kicsi pocakkal, gyérülő fizimiskával néz vissza a tükörből egy őszülő fazon, aki sehogy se hasonlít az érettségi fotóra. Egyre többször nem otthon talál energiát, feltöltekezésre újdonságot a kimerült férfi. Pedig felépült a ház, megvan az új autó és minden rendben tűnik.
Más dimenziókban jár a férj, mint a felesége, aki az otthont menedzseli. A férj is a családért dolgozik, csak más síkon, más formában és más eszközökkel. Ne várja egy feleség sem a férjétől, hogy határidő előtti este majd békésen mesél a vacsora fölött a napjáról. Türelem, tolerancia, empátia, jó időben elhangzó pozitív megerősítések és ölelések… annak jelzésére, hogy a család biztos háttérként stabilan működik, változik, alakul, az egymást elfogadására épülő, feltétel nélküli szeretet alapján.
Mégis ezekben a viharos, stresszel teli években könnyű belefutni családi veszekedésekbe, pedig mindenki csak azt akarja: hagyja békén a másik… Apróságon összecsattan az apa a kamaszfiúval, az anya azonnal beleavatkozik, békíteni akarja őket és ez csak olaj a tűzre… áll a bál otthon, majd mindenki sértődötten elvonul…
Sokszor érezzük, hogy mindenki éli a maga életét, szinte a lakás, a ház, a vacsora csak egy rövid pihenő és már lépünk is ki a másik életünkbe, a kamasz szalad a haverokhoz, a férj a cégbe, a feleség a munkahelyre….. egymás mellett, párhuzamosan élünk? Vannak intenzív időszakok, amikor igen és ezt nagy toleranciával, empátiával el kell fogadni. Vannak olyan viharos évek, amikor a családi fotóalbum beállított szép fotóin nem látszik, hogy két percre állunk össze, de együtt vagyunk és ez a legfontosabb… és majd jön egy nyugodtabb szakasz, amikor ismét lesz időnk és energiánk értékes időt együtt tölteni…
Talán a legfontosabb, hogy mindenki abban a biztos tudatban induljon neki másnap megküzdeni a kihívásokkal hogy egy dolog stabil: a család, a közös otthon. Ezt erősítsük a rohanó férjben, a hebrencs és hangoskodó kamaszban: este várlak haza, szeretettel, gondoskodással… ez a közös otthonunk. És majd lesz alkalom ismét a nagy beszélgetésekre…
Hogyan tudunk a fenti helyzetben eredményesen fellépni, békíteni, kiengesztelni, konfliktus kezelni, harmóniát teremteni otthon? A következő blogbejegyzés a hatékony kommunikációról, az asszertivitásról szól.
Dr. Szegedi Marianna oktatáspszichológus vagyok, az Egyesült Államokban tanultam kognitív pszichológiát, és ott kaptam diplomát. Itthon – számos továbbképzés mellett – neurolingvisztikai tréningen sajátítottam el a hatékony kommunikáció és a konfliktuskezelés gyakorlatát.
» Teljes bemutatkozás
Facebook | SoundCloud | Telefon: +36 30 734 4743 | Skype: szegedimarianna